Egy �reg farkas �lt egy erd�ben. Mag�nyos volt eg�sz �let�ben… Egyetlen t�rsa volt csup�n: a s�padt Hold.
Farkas ap�t szerette az erd� minden lak�ja. Szerett�k �t az erdei szellemek is. A sz�l sz�vesen borzolta kopott bund�j�t, amit a langyos es� mosott olykor tiszt�ra, hogy azt�n a nap j�t�kony, meleg sugarai sz�r�ts�k meg azt. Farkas ap� m�gis mag�nyosan �lt. Minden �jjel ki�lt az erd� sz�l�re, ahol azok k�l�n�s f�k n�ttek, amelyeknek mintha apr� csillagok izzottak volna az �gain. A hegyek f�l�tt s�padtan ragyogott a Hold. Farkas ap� csak �lt az erd� sz�l�n, hallgatta az erdei rovarok zen�j�t, �s gondolataiba mer�lve n�zte a Holdat. Azon t�n�d�tt, mi az oka annak, hogy � annyira mag�nyos. Mi�rt nincs egyetlen t�rsa �vek �ta? Benne van a hiba? A hossz� �vek megkem�ny�tett�k az �reg farkas sz�v�t, ilyenkor m�gis k�nnybe l�badtak szemei. �s oly b�natosan n�zett a s�padt Holdra, hogy az is majd els�rta mag�t. Tal�n a Holdt�l v�rta a v�laszt. De a Hold csak ringott a csillagok alatt, �r�k n�mas�gba burkol�zva.
�gy ment ez m�r hossz� esztend�k �ta. M�gnem az egyik t�li �jjelen, amikor a Hold csak keskeny sarl�k�nt pislogott az �gbolton, farkas ap�nak k�l�n�s �rz�se t�madt. Mintha figyeln� valaki. �s a t�volban, a hegyek l�b�n�l burj�nz� bokrok m�g�tt megpillantott k�t apr� csillagot. Nem, nem is csillagok voltak azok, hanem egy ragyog� szemp�r. �t n�zte… Az �reg farkas nem mozdult. Valami szokatlant �rzett a sz�v�ben. Valami ismeretlent. Alig hallhat�an dobbant egyet a sz�ve… Hossz� percekig figyelt�k egym�st, azt�n a k�t ragyog� szem, mint f�radt szentj�nosbogarak, lassan kialudtak… A Hold is elt�nt az �gr�l, �s lassan kivil�gosodott…
Farkas ap� lassan hazaballagott. Aznap eg�sz v�gig a k�l�n�s szemp�r j�rt a fej�ben. �s szokatlan m�don valami melegs�g is �tj�rta a sz�v�t…
A k�vetkez� �jjelen ugyan�gy megjelent a vil�g�t� szemp�r. Most, mintha kicsit k�zelebb is lett volna, �s egy s�t�t �rny rajzol�dott ki m�g�tte. �r�kon �t n�zt�k egym�st, �s v�g�l ugyan�gy elj�tt a reggel.
Az �reg farkas �gy �rezte, sz�nesebb lett az erd�, langyosabban f�j a sz�l �s valahogy a madarak is vid�mabban �nekeltek. Alig v�rta, hogy lesz�lljon az �j. Nem kellett csal�dnia. S�t, most m�r m�g k�zelebb, alig k�haj�t�sra t�le villant fel a k�t csillog� szem. Most m�r l�tta, ki a k�l�n�s l�togat�. Egy gy�ny�r�, hatalmas, feh�r farkas sziluettje rajzol�dott ki. �s az �reg farkas sz�ve egyre er�sebben dobogott, egyre melegebbnek �rezte azt. Tett n�h�ny t�tova l�p�st a m�sik farkas fel�, de azt�n megtorpant. �gy �rte �ket a reggel.
Hossz� heteken kereszt�l �gy ment ez. Ahogyan a Hold lassan k�v�r korongg� h�zott, �gy ker�ltek egyre k�zelebb �k is egym�shoz. �s az egyik �jjelen, amikor m�r szinte �ssze�rt az orruk, a gy�ny�r� feh�r farkas megmozdult, �s fej�t farkas ap� v�ll�ra hajtotta… Nem t�rt�nt semmi t�bb. Csak �ltek az erd� sz�l�n, �s �rezt�k, hogy valami l�thatatlan er� �leli �ket �t, �sszekapcsol�dnak �s eggy� v�lnak hossz� perceken �t. Farkas ap�nak eg�sz test�ben sz�t�radt az a k�l�n�s melegs�g, amit eddig csak a sz�v�ben �rzett. �rezte a m�sik farkas bund�j�nak illat�t, �s szinte egy�tt l�legeztek. A Hold pedig tal�n olyan f�nyesen ragyogott, mint m�g soha azel�tt. Amikor pedig az �j f�tyl�t kezdt�k sz�tszabdalni a hajnal els� sugarai, a feh�r farkas megfordult, �s a hegyek fel� szaladt… Farkas ap� sok�ig n�zett m�g ut�na.
Hazament, �s lefek�dt a barlangja el�tt a h�ba. N�zte a felh�ket, �s gondolkodott. Nem �rtette, mi ez a k�l�n�s �rz�s, ami eg�sz test�t �tj�rja. Nem �rtette, mert eddig m�g sosem �rezte.
Aznap �jjel a f�lelem lop�zott sz�v�be… Mi lesz akkor, ha egyszer hi�ba v�rja az erd� sz�l�n a feh�r farkast? Mi lesz, ha nem j�n el t�bb�? Mi van, ha ez eg�sz csak hazugs�g?
Ezt nem engedheti meg mag�nak. Ekkora f�jdalmat nem tudna elviselni. Maradjon csak neki a s�padt Hold. Abban sosem fog csal�dni. Az az � igazi bar�tja. Megkem�ny�tette a sz�v�t, �s olyan m�lyre z�rta benne a melegs�get, amilyen m�lyre csak k�pes volt.
Heteken kereszt�l nem ment az erd� sz�l�re. A barlangja el�tt �lt a tiszt�son, onnan n�zte a Holdat.
A feh�r farkas pedig minden �jjel v�rta �t a szokott helyen. A Hold lassan �jb�l elv�konyodott… �s az egyik h�v�s �jjelen a feh�r farkas nem t�rt t�bb� vissza. A Holdnak k�l�n�s, sz�rk�s sz�ne lett, mintha a mag�ba z�rt f�jdalm�t pr�b�ln� eltitkolni sikertelen�l.
Farkas ap� visszat�rt az erd� sz�l�re. Egyed�l volt. �rezte, hogy hi�ba keresi a csillog� szemp�rt. Tudta, az nem j�n vissza t�bb�. Nyugodtnak kellett volna lennie, de a melegs�g a sz�v�ben egyre nehezebb� v�lt. Szinte m�r f�jt… Mi t�rt�nik velem? - k�rdezte, �s �sszerogyott a f�jdalomt�l. K�ts�gbeesetten n�zett fel a sz�rk�l� Holdra. �s akkor a Hold bels�, �ves r�sz�n n�h�ny apr� gy�ngyszem g�rd�lt v�gig, �s miut�n egyetlen hatalmas gy�nggy� dagadtak, egy k�nnycsepp hullott al� az �gb�l. A Hold k�nnye.
Zuhant, zuhant, f�nyesen, �s s�padtan csillog� s�vot hagyott maga ut�n az �gbolton. A k�nnycsepp a hegyek k�z� zuhant, de m�g innen is j�l l�tszott a f�nye… Lassank�nt egy halv�ny, de j�l l�that� h�d rajzol�dott ki farkas ap� el�tt. A h�d a hegyek k�z� vezetett.Remeg� l�bakkal l�pett a h�dra, a tork�t kegyetlen�l marta valami, a sz�ve dobog�sa majd sz�tvetette eg�sz test�t…
A Hold k�nnye mutatta az utat. A hegyekben m�r v�rtak r�.