- Mondtam m�r, hogy szeretlek?
- Ma m�g nem. De nem k�telez�.
- Szeretnem T�ged?
Ezt nem �n d�nt�m el, nem szabad v�laszt�s. �gy alakult.
- Mondanod nem k�telez�.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy besz�lgess�nk m�sr�l?
- Ak�rmir�l besz�lget�nk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez n�ha f�j.
- Mi�rt?
- Mert itt �l�nk ezen a polcon, egym�s mellett, �s �n nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod? - Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. R�d n�zek, �s l�tod. Megsz�lalok, �s hallod a hangomon.
- De nekem n�ha k�ne, hogy kimondd.
- Akkor m�sok vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom.
Mert akarod.
- Szeretlek.
- �n is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy �n is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. �n is szeretlek.
- Magadt�l mondd.
- Szeretlek.
- H�t ez most nagyon magadt�l volt.
- Neked meg semmi se j�.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyezt�nk.
- Meg.

Majd h�tat ford�tottak egym�snak, �s soha t�bb� nem sz�ltak egy sz�t
se. A pl�ssnyuszit v�g�l elvitte egy m�sik kisgyerek, a pl�ssmack�
pedig �r�kk� b�nta, hogy nem mondta ki id�ben, hogy szeretlek.