K�t, s�lyosan beteg ember fek�dt ugyanazon k�rteremben. Egyik�k minden nap d�lut�n fel�lt az �gyban egy �r�csk�ra, hogy ezzel
megmozgassa a szervezet�t. Az �gya a k�rterem egyetlen ablak�hoz k�zelebbi volt. A m�sik beteg ember eg�sz nap csak fek�dt az �gy�ban, a plafont b�mulva. Besz�lgettek a csal�dr�l, feles�gr�l, gyerekekr�l, a katonakorukr�l, a nyaral�saikr�l, ahogy az szok�sos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablakn�l fek�dt, minden d�lut�n, amikor fel�lt, azzal t�lt�tte az id�t, hogy elkezdte k�zvet�teni a m�siknak, mit l�t az ablakon �t a kinti vil�gb�l.

A m�sik �gyon fekv� embert egy id�
ut�n szinte csak ezek a sz�nes besz�mol�k tartott�k �letben, m�r alig v�rta �ket, ez volt minden v�ltozatoss�g az �let�ben. Az ablak egy kellemes, tavacsk�val d�sz�tett parkra n�zett. Vadkacs�k �s hatty�k �szk�ltak a tavon, �s gyerekek j�tszottak t�vir�ny�t�s j�t�khaj�ikkal rajta. Szerelmesp�rok �ld�g�ltek a sz�nes vir�g�gy�sok mellett �r�kig, egym�sba felejtkezve. Mik�zben az ablak melletti beteg kimer�t� r�szletess�ggel �rta le a kinti vil�got, a m�sik, folyton fekv� behunyta a szem�t �s maga el� k�pzelte a l�tv�nyt. Egy meleg d�lut�non az ablak melletti ember egy, a parkon �tvonul� karnev�li menetr�l besz�lt. B�r a folyton fekv� ember nem hallotta a zen�szeket, maga el� k�pzelte �ket a m�sik �rz�kletes le�r�sa alapj�n.