Egyszer volt hol nem volt egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jó kedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is.
Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet.
Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni. Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért. A gazdagság ment el egy Luxushajóval.
A szerelem megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál engem vinni?
- Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel. Itt neked nincs helyed.
- Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte.
- Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?
- Szerelem,
- Én, sajnos nem tudlak el vinni, mondta a büszkeség, "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat"
- A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette.
- Szomorúság, el tudnál engem vinni?
- Oh, szerelem, mondta a szomorúság, én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni.
- A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is halotta hogy a szerelem hívja öt. Hirtelen azt mondta egy hang:
- Gyere kedves szerelem, én elviszlek téged.
- Egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor partra szálltak az öreg elment. A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást.
- Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?
- Az idő volt az., mondta a tudás.
- Az idő? kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő?
És a tudás erre azt felelte:
- Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem..