Egy este anya �s nyolc�ves kisl�nya n�m�n �lt a s�t�tben. �res lak�sukat k�t b�r�nd, m�g a h�zuk el�tti teret barna egyenruh�s t�meg t�lt�tte meg. Ezrek l�legeztek, �reztek �s gondolkoztak egy �temre, lelk�k h�rjain csak az a dallam hallatszott, melyet az emelv�nyen sz�nokl� Vez�r j�tszott. A n� h�t�t a falnak vetve, mereven b�multa a szoba k�zep�n pisl�kol� gyertyal�ngot, �m tekintet�t hi�ba t�lt�tte ki a t�ncol� f�nybog�r, a gyomr�ban sz�k�l� retteg�st nem tudta eln�m�tani.
Azonban l�nya nem f�lt. Csendesen szeml�lte az �rj�ng� embereket, az �v�lt�st�l eltorzult von�sokat, s noha egy-egy arc a szomsz�ds�gb�l, az iskol�b�l ismer�snek r�mlett, most, a f�kly�k f�ny�ben b�bok viaszos maszkj�nak t�ntek.

- Mi t�rt�nt vel�k? - k�rdezte halkan.

Az asszony m�lyet s�hajtott, felemelkedett, �s gyeng�den �t�lelte �t.

- Meg�r�ltek. Felkelt benn�k a fenevad, mert � - biccentett a k�pc�s figura fel� -, hogy uralkodhasson rajtuk, let�pte a lelk�k m�ly�n acsarg� sz�rnyetegek l�ncait.

- De hogyan tudta elvenni az esz�ket?

- A szavaival.

A bajszos alak hangja fokozatosan feler�s�d�tt. Tork�nak ereje, mint a sz�letend� vihar, egyre vadabb hull�mokkal mosta �t a teret, s amikor harsog�sa megremegtette az eget �s a f�ldet, a t�meg ritmikus k�nt�l�sba kezdett.

- L�tod - mosolyodott el keserny�sen a n� -, a sz� a leghatalmasabb fegyver a f�ld�n: egy ember ezrek �let�t, milli�k szabads�g�t veheti el vele. S m�g mi a pusk�t�l f�l�nk, az �nmag�ban nem �l meg senkit sem. A ravaszt mozgat� k�z, a kezet ir�ny�t� sz�nd�k puszt�t... de egyetlen gyermek, f�rfi vagy n� sem tud hivat�sb�l �lni, am�g egy hang gyilkoss� nem teszi.

- De mi�rt nem kapnak �szbe az emberek?!

- Mert t�l but�k, vagy t�l okosak.

A kisl�ny �sszer�ncolta homlok�t.

- Nem �rtem.

A n� leguggolt, majd amikor az arcuk egy vonalba �rt, megsz�lalt:

- Ha nagyon buta vagy, az�rt ker�lsz a Vez�r szavainak a hat�sa al�, mert kapsz egy b�nbakot. Egy felel�st. Tudod, b�lcs�t�l a s�rig menek�l�nk tetteink k�vetkezm�nye el�l. Nem mer�nk szemben�zni azzal, hogy gondjaink a saj�t d�nt�seinkb�l gy�kereznek. Mivel civiliz�lt embernek akarunk l�tszani, fennhangon ritk�n �tkozzuk a t�bbieket, de a lelk�nk m�ly�n mindig m�st okolunk... S amikor egyszer valakit ny�ltan hib�ztathatunk, el�t�r a sok elfojtott indulat, �s gondolkod�s n�lk�l a m�sik tork�nak ugrunk.

- De ha nagyon okos vagyok, mi�rt nem j�v�k r� erre?

- R�j�ssz. Ez�rt a Vez�r veled l�gyabb hangot �t meg: nem er�ltet r�d semmit, l�tsz�lag hagyja, hogy szabadon v�lassz. �m d�nt�sed csak ill�zi�, mert olyan f�ligazs�gokat, a val�s�got csak leheletnyit eltorz�t� inform�ci�kat ad neked, melyek hat�s�ra azt hiszed, hogy a fejedben megjelen� gondolat, a sz�vedben megsz�let� �rzelem a ti�d. Az�rt nem veszed �szre, hogy megvezettek, mert a gondolkod�sm�dod a saj�tod �s igaz - �pp csak az alap, ahonnan kiindult�l, az m�s� �s hamis.

A l�nyka nem sz�lt t�bbet. Egy ideig n�zte a macskak�veken mas�roz� embereket, majd hirtelen megfordult, �s elindult a szoba k�zep�n �rv�lkod� csomagjaik fel�. Megragadta a kisebbik b�r�nd f�l�t, �s mereven az anyja szem�be n�zett.

- Akkor soha ne b�zzak senkiben?

- �, dehogynem! Ha nem b�zol az emberekben, a saj�t gyanakv�sod z�r falak k�z�; ha nem hiszel a m�sik sz�nd�k�ban �s szeretet�ben, a vil�g szavak n�lk�l puszt�t el! B�zz�l, kicsim! Lehet, hogy egyszer-k�tszer f�jdalom lesz a v�ge, de m�g az �let f�jdalm�ban benne van a boldogs�g lehet�s�ge, a gyanakv�s z�rk�ja nem ad m�st, csak a k�z�ny �r�k sz�rk�let�t.