Egy �reg farkas �lt egy erd�ben. Mag�nyos volt eg�sz �let�ben… Egyetlen t�rsa volt csup�n: a s�padt Hold.
Farkas ap�t szerette az erd� minden lak�ja. Szerett�k �t az erdei szellemek is. A sz�l sz�vesen borzolta kopott bund�j�t, amit a langyos es� mosott olykor tiszt�ra, hogy azt�n a nap j�t�kony, meleg sugarai sz�r�ts�k meg azt. Farkas ap� m�gis mag�nyosan �lt. Minden �jjel ki�lt az erd� sz�l�re, ahol azok k�l�n�s f�k n�ttek, amelyeknek mintha apr� csillagok izzottak volna az �gain. A hegyek f�l�tt s�padtan ragyogott a Hold. Farkas ap� csak �lt az erd� sz�l�n, hallgatta az erdei rovarok zen�j�t, �s gondolataiba mer�lve n�zte a Holdat. Azon t�n�d�tt, mi az oka annak, hogy � annyira mag�nyos. Mi�rt nincs egyetlen t�rsa �vek �ta? Benne van a hiba? A hossz� �vek megkem�ny�tett�k az �reg farkas sz�v�t, ilyenkor m�gis k�nnybe l�badtak szemei. �s oly b�natosan n�zett a s�padt Holdra, hogy az is majd els�rta mag�t. Tal�n a Holdt�l v�rta a v�laszt. De a Hold csak ringott a csillagok alatt, �r�k n�mas�gba burkol�zva.
�gy ment ez m�r hossz� esztend�k �ta. M�gnem az egyik t�li �jjelen, amikor a Hold csak keskeny sarl�k�nt pislogott az �gbolton, farkas ap�nak k�l�n�s �rz�se t�madt. Mintha figyeln� valaki. �s a t�volban, a hegyek l�b�n�l burj�nz� bokrok m�g�tt megpillantott k�t apr� csillagot. Nem, nem is csillagok voltak azok, hanem egy ragyog� szemp�r. �t n�zte… Az �reg farkas nem mozdult. Valami szokatlant �rzett a sz�v�ben. Valami ismeretlent. Alig hallhat�an dobbant egyet a sz�ve… Hossz� percekig figyelt�k egym�st, azt�n a k�t ragyog� szem, mint f�radt szentj�nosbogarak, lassan kialudtak… A Hold is elt�nt az �gr�l, �s lassan kivil�gosodott…
Farkas ap� lassan hazaballagott. Aznap eg�sz v�gig a k�l�n�s szemp�r j�rt a fej�ben. �s szokatlan m�don valami melegs�g is �tj�rta a sz�v�t…
A k�vetkez� �jjelen ugyan�gy megjelent a vil�g�t� szemp�r. Most, mintha kicsit k�zelebb is lett volna, �s egy s�t�t �rny rajzol�dott ki m�g�tte. �r�kon �t n�zt�k egym�st, �s v�g�l ugyan�gy elj�tt a reggel.
Az �reg farkas �gy �rezte, sz�nesebb lett az erd�, langyosabban f�j a sz�l �s valahogy a madarak is vid�mabban �nekeltek. Alig v�rta, hogy lesz�lljon az �j. Nem kellett csal�dnia. S�t, most m�r m�g k�zelebb, alig k�haj�t�sra t�le villant fel a k�t csillog� szem. Most m�r l�tta, ki a k�l�n�s l�togat�. Egy gy�ny�r�, hatalmas, feh�r farkas sziluettje rajzol�dott ki. �s az �reg farkas sz�ve egyre er�sebben dobogott, egyre melegebbnek �rezte azt. Tett n�h�ny t�tova l�p�st a m�sik farkas fel�, de azt�n megtorpant. �gy �rte �ket a reggel.
Hossz� heteken kereszt�l �gy ment ez. Ahogyan a Hold lassan k�v�r korongg� h�zott, �gy ker�ltek egyre k�zelebb �k is egym�shoz. �s az egyik �jjelen, amikor m�r szinte �ssze�rt az orruk, a gy�ny�r� feh�r farkas megmozdult, �s fej�t farkas ap� v�ll�ra hajtotta… Nem t�rt�nt semmi t�bb. Csak �ltek az erd� sz�l�n, �s �rezt�k, hogy valami l�thatatlan er� �leli �ket �t, �sszekapcsol�dnak �s eggy� v�lnak hossz� perceken �t. Farkas ap�nak eg�sz test�ben sz�t�radt az a k�l�n�s melegs�g, amit eddig csak a sz�v�ben �rzett. �rezte a m�sik farkas bund�j�nak illat�t, �s szinte egy�tt l�legeztek. A Hold pedig tal�n olyan f�nyesen ragyogott, mint m�g soha azel�tt. Amikor pedig az �j f�tyl�t kezdt�k sz�tszabdalni a hajnal els� sugarai, a feh�r farkas megfordult, �s a hegyek fel� szaladt… Farkas ap� sok�ig n�zett m�g ut�na.
Hazament, �s lefek�dt a barlangja el�tt a h�ba. N�zte a felh�ket, �s gondolkodott. Nem �rtette, mi ez a k�l�n�s �rz�s, ami eg�sz test�t �tj�rja. Nem �rtette, mert eddig m�g sosem �rezte.
Aznap �jjel a f�lelem lop�zott sz�v�be… Mi lesz akkor, ha egyszer hi�ba v�rja az erd� sz�l�n a feh�r farkast? Mi lesz, ha nem j�n el t�bb�? Mi van, ha ez eg�sz csak hazugs�g?
Ezt nem engedheti meg mag�nak. Ekkora f�jdalmat nem tudna elviselni. Maradjon csak neki a s�padt Hold. Abban sosem fog csal�dni. Az az � igazi bar�tja. Megkem�ny�tette a sz�v�t, �s olyan m�lyre z�rta benne a melegs�get, amilyen m�lyre csak k�pes volt.
Heteken kereszt�l nem ment az erd� sz�l�re. A barlangja el�tt �lt a tiszt�son, onnan n�zte a Holdat.
A feh�r farkas pedig minden �jjel v�rta �t a szokott helyen. A Hold lassan �jb�l elv�konyodott… �s az egyik h�v�s �jjelen a feh�r farkas nem t�rt t�bb� vissza. A Holdnak k�l�n�s, sz�rk�s sz�ne lett, mintha a mag�ba z�rt f�jdalm�t pr�b�ln� eltitkolni sikertelen�l.
Farkas ap� visszat�rt az erd� sz�l�re. Egyed�l volt. �rezte, hogy hi�ba keresi a csillog� szemp�rt. Tudta, az nem j�n vissza t�bb�. Nyugodtnak kellett volna lennie, de a melegs�g a sz�v�ben egyre nehezebb� v�lt. Szinte m�r f�jt… Mi t�rt�nik velem? - k�rdezte, �s �sszerogyott a f�jdalomt�l. K�ts�gbeesetten n�zett fel a sz�rk�l� Holdra. �s akkor a Hold bels�, �ves r�sz�n n�h�ny apr� gy�ngyszem g�rd�lt v�gig, �s miut�n egyetlen hatalmas gy�nggy� dagadtak, egy k�nnycsepp hullott al� az �gb�l. A Hold k�nnye.
Zuhant, zuhant, f�nyesen, �s s�padtan csillog� s�vot hagyott maga ut�n az �gbolton. A k�nnycsepp a hegyek k�z� zuhant, de m�g innen is j�l l�tszott a f�nye… Lassank�nt egy halv�ny, de j�l l�that� h�d rajzol�dott ki farkas ap� el�tt. A h�d a hegyek k�z� vezetett.Remeg� l�bakkal l�pett a h�dra, a tork�t kegyetlen�l marta valami, a sz�ve dobog�sa majd sz�tvetette eg�sz test�t…
A Hold k�nnye mutatta az utat. A hegyekben m�r v�rtak r�.

Egyszer volt hol nem volt egy nagyon r�gi id�ben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek �sszes �rzelme lakott. A j� kedv, a szomor�s�g, a tudat �s mint minden m�s �rzelem, a szerelem is.
Egy nap k�z�lt�k az �rzelmekkel, hogy a sziget el fog s�llyedni. �gy h�t az �rzelmek fogt�k magukat, felszerelt�k a haj�ikat �s elhagyt�k a szigetet.
Csak a szerelem akart az utols� percig maradni. Miel�tt els�llyedt volna a sziget, a szerelem v�gre seg�ts�get k�rt. A gazdags�g ment el egy Luxushaj�val.
A szerelem megk�rdezte:
- Gazdags�g, el tudn�l engem vinni?
- Nem, �n nem tudlak elvinni. A haj�m tele van arannyal �s ez�sttel. Itt neked nincs helyed.
- �gy h�t megk�rdezte a szerelem a b�szkes�get, amelyik szint�n egy nagyon sz�p haj�val haladt el el�tte.
- B�szkes�g, k�rlek sz�pen, elvinn�l engem?
- Szerelem,
- �n, sajnos nem tudlak el vinni, mondta a b�szkes�g, "itt minden t�k�letes, te megrong�lhatn�d a haj�mat"
- A szerelem megk�rdezte a szomor�s�got, aki elment mellette.
- Szomor�s�g, el tudn�l engem vinni?
- Oh, szerelem, mondta a szomor�s�g, �n annyira szomor� vagyok, hogy egyed�l akarok maradni.
- A j�kedv is elment a szerelem mellett, de � annyira j�l �rezte mag�t, hogy nem is halotta hogy a szerelem h�vja �t. Hirtelen azt mondta egy hang:
- Gyere kedves szerelem, �n elviszlek t�ged.
- Egy �reg besz�lt. A szerelem annyira h�l�s �s boldog volt, hogy eg�szen elfelejtette megk�rdezni az �reg nev�t.
Amikor partra sz�lltak az �reg elment. A szerelem �szrevette, hogy nagyon sokat k�sz�nhet neki �s megk�rdezte a tud�st.
- Tud�s, meg tudod nekem mondani, hogy ki seg�tett nekem ?
- Az id� volt az., mondta a tud�s.
- Az id�? k�rdezte a szerelem. Mi�rt seg�tett nekem az id�?
�s a tud�s erre azt felelte:
- Mert csak az id� �rzi, hogy mennyire fontos az �letben a Szerelem..

Egy vid�ki farmon �lt k�t testv�r egym�s szomsz�ds�g�ban.
Egy napon egy jelent�ktelen f�lre�rt�s kapcs�n �sszevesztek.
Eddig k�lcs�n adt�k egym�snak szersz�maikat,
ameddig az egyik t�vol volt, a m�sik vigy�zott a farmra,
megbesz�lt�k a probl�m�ikat, de most egy csap�sra
minden megv�ltozott.
Hi�ba a negyven �ves szomsz�ds�g, most v�g�l od�ig fajult a dolog
, hogy nem is �lltak sz�ba egym�ssal.

Egy sz�p napos reggelen az id�sebbik testv�rhez bekopogott
egy idegen f�rfi, aki munk�t keresett egy-k�t napra.
El�sz�r el akarta k�ldeni, de v�g�l amikor meghallotta,
hogy �csmester, �s j�l b�nik a f�val, megmozgatta a fant�zi�j�t.
Azt a feladatot adta neki, hogy a testv�re �s az � telke hat�r�ba
�p�tsen egy ker�t�st.
Olyat k�rt, amin m�g �tl�tni sem lehet, mert annyira haragudott
a testv�r�re.


Miut�n kiadta a feladatot �s minden faanyagot, szersz�mot,
szeget a rendelkez�s�re bocs�tott a mesternek, elment a v�rosba.
Az �cs neki is l�tott a munk�nak.
Estefel�, amikor visszaj�tt az id�sebb testv�r megd�bbenve l�tta,
hogy a telek hat�r�ban, a kis v�lgyben nem egy ker�t�s,
hanem ellenkez�leg egy h�d �ll, mely �sszek�ti az � �s testv�re telk�t.

Pont akkor j�tt ki a fiatalabbik testv�r, aki szint�n megd�bbenve n�zte
a hidat, ezt mondta:
"Dr�ga testv�rem! Te k�pes volt�l egy hidat �p�ttetni,
azok ut�n ami k�zt�nk t�rt�nt?
Azok ut�n, amiket tettem �s mondtam?"
Erre mindketten nagyon elsz�gyelt�k magukat,
�s a h�d k�zep�n egym�sba borulva kib�k�ltek.
Ennek �r�m�re k�rt�k az �csmestert, hogy maradjon m�g
p�r napig, tal�lnak m�g neki valami munk�t.

Erre a Mester �gy felelt:
"Nagyon sz�vesen maradn�k, de m�g sok olyan hely van, ahol hidat kell �p�tenem!"

Mostant�l �jra tanuls�gos t�rt�netek :)

�lmomban l�togat�ban j�rtam Istenn�l. Bekopogtam, hogy besz�lgetni szeretn�k vele, ha van r�m ideje. Az �r elmosolyodott s �gy v�laszolt:
- Az �n id�m v�gtelen, mindenre jut bel�le. Mire vagy k�v�ncsi?
- Az �rdekelne, mit tartasz a legfurcs�bbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a feln�tt� v�l�st, majd visszav�gy�dnak a gyermekkorba. Azt, hogy ak�r az eg�szs�g�ket is fel�ldozz�k, hogy sok p�nz�k legyen, majd rengeteg p�nzt k�ltenek r�, hogy visszanyerj�k eg�szs�g�ket. Azt, hogy izgatottan lesik a j�v�t hogy megfeledkeznek a jelenr�l, �gy azt�n nemhogy a j�v�t, de a jelent sem �lik meg. Azt, hogy �gy �lnek, mintha sose haln�nak meg �s �gy halnak meg, mintha sose �ltek volna.
- Atyak�nt mit szeretn�l, hogy gyermekeid mely tanuls�gokat jegyezn�k meg?
- Tanulj�k meg, hogy senkib�l nem lehet er�vel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a leg�rt�kesebb, hogy mit szeretn�nk az �letben, hanem az, hogy kik �llnak mellett�nk. Tanulj�k meg, hogy nem c�lszer� m�sokhoz m�rni magukat, saj�t magukhoz k�pest legy�nk elb�r�lhat�ak. Fogadj�k el, hogy nem az a gazdag, akinek a legt�bbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van sz�ks�ge. Tanulj�k meg, hogy csak n�h�ny m�sodperc kell ahhoz, hogy m�ly sebeket ejts�nk azokon, akiket szeret�nk, �m sok-sok �v kell ahhoz, hogy ezek begy�gyuljanak.
A megbocs�t�st , a megbocs�t�s gyakorl�s�nak �tj�n kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik m�lyen �reznek, de nem tanult�k meg kimutatni �rzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy b�rmit lehet p�nzen venni, csak boldogs�got nem. K�t ember n�zheti ugyanazt a dolgot �s m�gis k�t m�sf�le dolgot l�tnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi bar�t, aki mindent tud r�lunk �s m�gis szeret. Nem mindig el�g, ha m�sok megbocs�tanak, meg kell bocs�tanunk magunknak is.
B�cs�z�sn�l megk�sz�ntem szavait, � pedig �gy v�laszolt:

*- Az emberek elfelejtik mit mondt�l, mit csin�lt�l. De arra mindig eml�kezni fognak, hogy milyen �rz�seket keltett�l benn�k.*